A sorozatgyártás

1914-ben megkezdődik az első világháború, és André Citroënt a tüzérezredbe vezénylik. A fronton hamar rájön, hogy a francia hadsereg muníciókészlete jócskán elmarad az ellenséges készletek mellett. E problémára Citroën attól az új gyártási metódustól remél megoldást, melyet még 1912-ben, az Egyesült Államokban, Henry Ford gyárainak látogatása során volt alkalma megismerni.

Elképzelése szerint ezzel a módszerrel, már kezdetben is legalább napi 10 000 lövedéket gyárthatnának. 1915-ben, egyik eltávozása alkalmával minden követ megmozgat, hogy kapcsolatba kerüljön az illetékes hatóságokkal, és meggyőzze őket arról, hogy támogassák egy lőszergyár felállításában.

1917-ben, a tervei alapján 4 hónap alatt felépített Javel-beli gyár termelése szinte folyamatosan meghaladja a megdöbbentő napi 50000 darabot. Mihelyt a háború kimenetele kezd körvonalazódni, André Citroën már azon töri a fejét, miként alakíthatná át lőszergyárát autógyárrá. Henry Ford példáját követve egyedi népautó gyártására vállalkozik.

Mivel az első világháború előtt főként alvázas, karosszéria és gumiabroncs nélküli autók tették ki a kínálatot, André Citroën igazi forradalmat teremt a 10 lóerős A Típussal, melyet immáron sorozatban, szalagon gyártanak, és karosszériával, négy darab gumiabronccsal felszerelt sajtolt lemez

keréktárcsával, egy pót-kerékkel, két fényszóróval, valamint elektromos önindí-tóval is ellátnak.

Az új termék sikere láttán a többi franciaországi autógyáros is kénytelen követni az újításokat. Új modellek gördülnek le a szalagról, további újításokkal, pl. az 1921-es autószalonon bemutatásra került 5 CV (ismertebb nevén Lóhere), amely az első igazán sorozatgyártásban készülő népautó volt.